A hit

Ebben a mostani sorozatban a 3 Isteni Erényről fogunk elmélkedni. Ezek a Hit, a Remény és a Szeretet. Ha teljességében próbáljuk szemlélni az erényeket akkor rájöhetünk hogy a keresztény ezoterikában 7 erényről szólnak. A 4 emberi erényről (igazságosság, mértékletesség, bátorság, bölcsesség) már valamely előző számban irtunk. Ezek a lelkierősségek azok, melyek kifejlesztéséhez elég az ember elhatározása és kitartása. Ennek a legmegfelelőbb ideje Advent négy hete, Karácsony előtt. A 3 Isteni Erényhez azonban már "egy kicsit több kell". Itt már nem elég a saját erőfeszítés, hanem külső, felső segítség szükségeltetik. Az Isteni erények mindíg az angyali hierarchiák hathatós közbenjárására teljesednek ki. Az ehhez megfelelő idő a 12 Szent Éjszaka után, Vízkeresztkor kezdődik és Húsvétig tart.
Tehát az első kifejlesztendő erény a Hit. A Hit definíciója: "olyasvalamiről való meggyőződés, amit nem tudunk igazolni." Sajnos a mai világunkban ennek az erénynek a gyakorlása, sőt egyáltalán a megléte nem kívánatos a materialista világnézet és a tudomány szemében. Sokszor ha egy ember a hitére hagyatkozva, hivatkozva jelent ki valamit, az köznevetség tárgyává válik. Mostanra eljutottunk oda hogy a "tudomány" és a hit -mint jelenség- ellentéte feloldhatatlannak látszik és a Hit lassan egy elmeorvosi kórkép neve lett. A világi gondolkodásban-úgy látszik- nincs helye a hitnek. Paradox módon azonban mégiscsak jelen van egyfajta hit itt is, azonban ez a hit az alapesszenciájától van megfosztva azáltal, hogy csak abban az esetben "alkalmazzák" , amikor már meggyőződtek valaminek a létéről. A materialista szemlélet számára egy megfoghatatlan, láthatatlan, nem mérhető és igy egy nem kívánatos valami a magasabb hit a "normális életben"... Persze ez igy igaz, hisz rossz rendszerben próbáljuk vizsgálni. Mi szerepe is lenne a magasabb hitnek egy olyan világban, ahol az anyag az isten és csak a kézzelfogható a valóságos? Azonban ez a gondolkodás -természeténél fogva- életidegen és roppant hiányos... Pedig a szellemtudomány szerint az igazi hit sohasem mondhat ellent a Tudásnak. Szükségünk van a határok kiterjesztésére és ennek megfelelően új fogalmak bevezetésére. Ezt a változást a szellemtudomány tanulmányozása hozhatja meg az életünkben. Ha ebben a kiterjesztett - és korántsem teljes- valóságban keressük a hit jelentőségét és szerepét, akkor könnyűszerrel rátalálhatunk. Azonban ennek gyakorlása és lelkünkbe égetése már nem ennyire könnyű...
A materialista ember azt mondja "majd hiszem, ha látom", azonban a szellemtudományi képzés során nem lehet ez a megfelelő hozzáállás. A hit valami pluszt kell, hogy adjon nekünk. El kell jutnunk oda, hogy higgyünk és a hit által tudjuk azt, amit a földi eszközökkel sosem hihetnénk és tudhatnánk. Addig amíg képtelenek vagyunk saját magunk meggyőződni az igazságról, addig kénytelenek vagyunk elhinni. Persze ehhez ki kell fejlesztenünk egy egészséges(!) szkepticizmust, és meg kell próbálni az arany középúton maradnunk, hiszen a vakhit legalább olyan káros a fejlődésünkre, mint a hitetlenség. A hit hiánya félelmekhez, szorongásokhoz, aggodalmak kialakulásához vezet. Ezeken keresztül pedig minden esetben az ellenerők nyilvánulnak meg, hogy elsorvasszák fejlődésünk gyümölcseit.
Az okkult prakszis során csak a Hit erénye által vagyunk képesek átalakítani az asztráltestünket Manasszá, vagy más néven Szellem-Én-né. Ez segít hozzá ahhoz, hogy felkeltsük magunkban az imaginációs tudatállapotot, a szellemi látást. Az asztráltest átalakításánál kulcsszerepe van annak, hogy a védőangyalunkat becsatlakoztassuk a koronacsakránkba, hiszen a megtisztított asztralitás csak az ő segítségével kerülhet átalakításra, nemesítésre.
A szellemi úton sok tanítvány a tisztánlátás képességére áhítozik és sűrűn kérdezgetik a Mestert: "mikor fogok már látni?". Azonban ez egy kicsit bonyolultabb folyamat. Kis logikai csavarral azt is mondhatnánk, hogy a hit kifejlesztésére és gyakorlására van szükség ahhoz, hogy lássunk, tehát bizonyosságot szerezzünk. Így ezután már "nincs szükségünk" a hitre, hiszen már mindenről meg tudunk győződni magunk, viszont az erények 100%-os kifejlesztése elengedhetetlenül fontos a szellemi munkálkodáshoz. Ezért nem kaphatja meg a látást addig az ember fia, amíg csak nem legyőzhetetlen és törhetetlen a hite, hiszen ki törődne már annak kifejlesztésével, ha már ki is kerülheti azt. Az ember gyarló, tudják ezt fönt, így hát marad a verítékes munka. Fontos az érzékletmentes gondolkodás kialakítása és az emberi intellektus élettel való áthatása. Ez azonban csak a hit gyakorlásán keresztül történhet meg. Ebben nagy segítséget nyújt nekünk Michael, a Nap-arché. Mint a gondolatok tüzes fejedelme, segít a gondolatok átalakításában és a gondolkozási folyamat átspiritualizálásában. Michael 1879-ben emelkedett arché szintre és feladata a szellemi tanítások és impulzusok Földre juttatása. Ő felel azért, hogy az emberek gondolkodásában helyet kapjon és domináljon a szellemi aspektus.
A szellemi látás kialakulásának jele az, hogy a tanítvány átéli a Damaszkuszi élményt. Ez Pál apostollal esett meg a Damaszkusz felé vezető úton, amikor is megjelent előtte Krisztus. Ma ez a történés már éteri szinten játszódik le és összefüggésben van Krisztus 2. eljövetelével. A tanítvány egyfajta egységélményt élhet át az éteri Krisztussal és megkapja a szellemi látás képességét. Először még csak az éteri világot érzékeli képekben (természetszellemek, étertest, saját cselekedetek karmatikus következményei), majd később az asztrális világot is.
A Bibliában is számtalan helyen említik meg a hit fontosságát. Jézus Krisztus azt mondja a tanítványainak, hogy ha a hitük akkora lett lenne mint egy mustármag, akkor hegyeket mozgattak volna meg. Pedig ne felejtsük el, hogy mind a 12 tanítvány imaginációs tudatállapotban volt már és mégis kevés volt a hitük! Nem elég csak egyes cselekedetek vagy gondolatok átitatása hittel. Életünk minden egyes percét át kell hogy hassa és ezáltal tudunk felemelkedni az Atyához. Nem véletlen, hogy a Biblia a hitetleneket, a Sátán Gyermekeinek nevezi. Sok esetben a Hit ad egyfajta védelmet és pajzsot, amely megóv az ellenerők minden szintjéről megnyilvánuló kísértések, támadások ellen. Jézus 40 napos sivatagi elvonulásának példája is tisztán bizonyítja ezt.
A Szentírásban a hit ősképe az, amikor Jézus Krisztus a vízen jár. Péter apostol is megcselekszi ugyanezt, azonban őt elhagyja a hite, ekkor süllyedni kezd a vízbe és csak a Mester segítségével képes megmaradni a felszínen. A víz az asztrális világot szimbolizálva, jól mutatja azt, hogy csak a hit erényének gyakorlása által emelkedhetünk felül vágyainkon, érzelmeinken, gyarló gondolatainkon. Amit azonban hitünk meginog, rögtön visszacsúszhatunk, bár mindig tudhatjuk ki nyújthat számunkra segítő kezet.
Fel kell még hívnunk a figyelmet a hit fontosságára az imádkozás kérdésében. Ima által teremthetjük meg a kapcsolatot köztünk és Isten között. Ima segítségével kérhetünk, könyöröghetünk, dicsérhetünk és magasztalhatunk. Azonban a valódi hit nélkül, gépiesen elmondott ima, puszta mondóka marad és nem jut el oda ahova szántuk. A hit ad szárnyat neki, hogy felemelkedhessen és erőre kaphasson.
A hit gyakorlásánál - mint minden másnál- fontos hogy betartsuk a fokozatosság elvét, hiszen ez az erény hasonlatos egy erődhöz, melynek erős alapja kell hogy legyen. A kifejlesztésben Rudolf Steiner ötödik szívcsakra gyakorlata az irányadó. A tanítványnak el kell felejtenie azt a szót, hogy lehetetlen. El kell HINNIE, hogy bármi lehetséges, csak esetleg más rendszerben kell az adott kérdést vizsgálnia. El kell vetni mindenféle előitéletet és elfogulatlanná kell válni, hiszen ez torzítja az éleslátásunkat és képtelenek leszünk a maguk tisztaságában és egyszerűségében szemlélni a dolgokat, úgy ahogy azok vannak. Először fizikai szinten kell hitünket csiszolni. Hihetetlennek látszó történések, szokatlan beszámolók stb. elfogadása tartozik ide. Később az éteri szinttel kapcsolatos dolgok elfogadását kell gyakorolni. Vízenjárás(!), levitáció, feltámadás, dematerializáció, nem is tűnik olyan lehetetlennek, ugye? Végül pedig az asztrális szint kerülhet sorra. Szellemi látás, halál-közeli élmények, szellemi lények létének elfogadása, gyógyítás kapcsolódik ide.
Mindezeket összevetve láthatjuk, hogy a hit kifejlesztése nem könnyű, de szükséges és elengedhetetlen feladat a ma emberének, a szellemi evolúció következő lépése. Annál is inkább mivel a mostani, 5. (germán-kelta) kúlturkorszak feladata az 5. erény ,a hit kifejlesztése. Tehát itt az idő a cselekvésre, adott a lehetőség és a segítség, csak el kell HINNI hogy képesek vagyunk rá...